Az ékszerek örökéletű személyes tárgyaink
Ez a szó igaziból egy gyűjtőfogalom is egyben. Hiszen mindenki tudja, hogy ma az ékszereknek megannyi válfaja létezik, akár a nemesfémből, vagy akár a bizsukból készült ékszerekre is gondolunk.
És akkor még szót sem ejtettünk a nők és férfiak közötti ékszerekről, mert azért ott is akadnak eltérések jócskán, annak ellenére, hogy vannak egyezések illetve átfedések is. Az ékszereket már a régi ókorban is előszeretettel viselték mind a két nem körében, és nem volt hivalkodó, amennyiben egy férfiemberen legalább annyi és olyan ékszer volt, mint mondjuk a nőkön. Megtalálhatóak ezek között olyan csodálatosan megművelt ékszerek, mint a brossok, turbán kitűzők, gombok és palástfogók, koronák, illetve olyan kiegészítők is, amik ma már nem feltétlenül tartoznának az ékszer kategóriába. Ezek például a kelyhek, tálak és tányérok, gyertyatartók. A mai ékszerek mára már leginkább ténylegesen a viselésre alkalmas használati tárgyakká avanzsálódtak, akár a mindennapokban is hordhatóak, és sok esetben le sem kell venni őket, ha bármilyen tevékenységet is folytatunk. Érdemes szót ejtenünk a nem nemesfémből, de nemesfémmel, bevont ékszerekről is, mivel azok is az ékszerek csoportjába tartoznak. Áraikból eredően jóval többen megengedhetik maguknak viselésüket, és nem bánkódnak túlzottan, ha véletlenül elvesztik valamelyiküket. Persze nem öröm az sem, de jóval könnyebb lelkileg túllépni egy bizsu ékszer elvesztésén, mint mondjuk egy gyémántköves arany gyűrű elhagyásakor. A mostanában készült bizsu ékszerek a megszólalásig képesek hasonlítani az igazi arany ékszerekre, és bizonyos viselési stílus alkalmával, nem is mindig lehet megkülönböztetni őket egymástól, pláne ha nem teljesen szakavatott szemű az, aki nézi.